Resveratrol Plus - A szőlő antioxidáns erejéve

Régrôl ismert népi bölcsesség, hogy napi egy pohárka vörösbor nagyon jót tesz az egészségnek. Talán ez az oka
annak, hogy nincs más ital, mely ekkora figyelmet kapott volna az irodalomban, a mûvészetben és az utóbbi
idôben a tudományos életben is.

A kilencvenes évek elején vált ismertté az a megállapítás, hogy a vérzsír- és koleszterinszintek és a szív- és érrendszeri betegségek kialakulása között nagyon szoros kapcsolat áll fenn. Az ún. iparosodott országok népegészségügyi felméréseinek tanulmányozása során azonban kiderült, hogy ez az összefüggés, bár helytálló, a franciák esetében nem mondható el. Annak ellenére, hogy náluk is hasonlóan emelkedett a koleszterin- és vérzsírszintek aránya, hasonló mennyiségû telített zsírsav található az étrendjükben és a hozzájuk hasonlóan fejlett országoknak megfelelô életmódot folytatnak, a szív- és érrendszeri betegségek elôfordulása ezzel szemben jóval kevesebb, mint a többi vizsgált országban. Ezt a jelenséget nevezi a tudományos világ francia paradoxonnak.

Hamarosan arra is fény derült, hogy a jelenség magyarázata nem elsôsorban a franciák genetikai tulajdonságaiban keresendô, hanem sokkal inkább a rendszeresen fogyasztott, jó minôségû boroknak köszönhetô. A bor, különösen a vörösbor ugyanis polifenolokban gazdag, melyek számtalan jótékony hatást fejtenek ki a szervezetünkre. A polifenol szó egy vegyületcsalád összefoglaló nevét jelzi. Ide tartoznak az ún. flavonoidok, a lingnánok, kumarinok stb. Ma már több mint 4000 polifenolt ismerünk, melyek élettani hatása a molekula szerkezetétôl függ. A növényi polifenolok erôs antioxidánsok, melyek az élettani folyamatok során, illetve külsô behatásra képzôdô, káros szabad gyökök semlegesítésével védik sejtjeinket, szervezetünket, támogatják szervezetünk védekezô rendszereit, valamint késleltethetik az öregedést. A vörösborban elôforduló legjellemzôbb ilyen polifenol az ún. rezveratrol. Ez a vegyület nagy mennyiségben a szôlôben található, annak is a héjában, illetve a szôlôkacsokban, de kisebb mennyiségben megtalálható még a keserûfûben, a földimogyoróban és a vörös áfonyában is. A növények a fertôzések elleni védelem érdekében termelik. Mennyisége a szôlô fajtájától, a klímától, illetve a növény termesztésének egyéb módjaitól is függ (pl. a rendszeresen permetezett szôlônél, amikor is a növény védelmét kívülrôl segítik, alacsonyabb a mennyisége). A vegyület négy kémiai formában található meg a természetben, melyek közül az ún. transz-rezveratrol tûnik a biológiailag legaktívabbnak. A Harvard egyetem egyik professzorának, dr. David Sinclair-nek a neve mindörökre összekapcsolódott ezzel a vegyülettel.

Dr. Sinclair kiemelkedô eredményeket ért el az öregedés kutatásában, amit többek között a rezveratrollal végzett kísérleteinek köszönhet.Egyik kísérletében bebizonyította, hogy a rezveratrollal kezelt egerek jóval tovább élnek a vártnál*, emellett felfigyelt arra, hogy a rezveratrollal kezelt túlsúlyos egerek testsúlytöbbletük ellenére a normál alkatúakkal megközelítôleg azonos egészségi állapotban és fizikai kondícióban maradtak**. Ez ugyan nem azt jelenti, hogy a rezveratrol kiküszöböli a túlsúly negatív hátulütôit, ám az eredmények mindenesetre elgondolkodtatóak, és a rezveratrol testtömegre gyakorolt hatásáról szóló átfogó humán vizsgálat elvégzésére is motiválnak. Egy másik vizsgálat*** során a rezveratrolt az E-vitaminnal és egy szintetikus antioxidánssal hasonlították össze. Ugyan mindegyik anyag hatékonynak bizonyult a szabad gyökök hatástalanításában, de bizonyos típusú szabad gyökökkel szemben a rezveratrol nyújtotta a legnagyobb védelmet. Ebbôl is látszik, hogy bár a hétköznapi életben az antioxidánsokat többnyire „egy kalap alá veszik\\